well, there it is.. egyik rám se köpik, másik minden rezdülésemért rajong.. emberek vagyunk, ilyenek.. hogy mi vonz, az már gyermekkorban eldöl nagyobbrészt, aztán farigcsálunk, munkálkodunk rajta, ha, ha pedig nem, ismét és ismét ugyanaz a hiba köszönt ránk.. eldöntöm, hogy soha többé, aztán egyszer csak: dikk hol járok álmomba'.. el se akarom hinni, szépen leküzdöm, megy minden tovább, ha megoldom, ha nem, a lehetetlen helyzetek vonzalma ott lesz a szemem sarkában