fáradt vagyok, jól esne egy létezésszünet.. vagy akár örökre.. nem vetem meg az életet, szép az, jó az, csak nekem most egy kicsit túl sok.. túl sok harc az ösztönök ellen, a menekvés ellen, a rossz szokásaim ellen

a racionális ember élete valamivel bonyolultabb ebben a tekintetben, káros viselkedésének okát nem aggathatja valamilyen tőle független entitásra, tudja, hogy mindaz, amit helytelenül cselekszik belőle jön, csakis belőle, ugyanúgy része, mint a helyes cselekedetek, össze kell egyeztetnie a minden felett ítélkező szülői énjét a mindent kipróbálni vágyó gyermeki énjével

néhány perce azt próbálom kideríteni, hogy milyen egy műhold mozgása.. sajátmagamban nem bízok annyira, hogy kilogikázzam.. szimbolikus Sputnikom ide-oda inog, maga körül forog, és próbál nem elszakadni a világtól.. itt-ott tákolgatom, hogy ne pörögjön ki meghatározott útjáról

Varjú és Malac kényelmesen elnyúltak a hajtóműn.. megfosztanak a vezetési lehetőségtől, mégsem jön, hogy megrugdossam őket, olyan édesdeden élvezik a motor melegét, elfelejtem, hogy nekem is jár belőle, csak fényképezném őket, messziről ámulnék.. ha felébredek, annyi mindent kell tegyek.. észre se vettem, mikor a második szemhéjam lecsuktam.. ásítozok, fekete tea, várom a csodát.. eh, scratch that.. csodák nincsenek, tudom, hogy én kell felébredjek, tudom na (haggyá'má')