2010. március 31., szerda

2010. március 30., kedd

Large Hadron Collider - historic moment

Two beams of protons began 10 days ago to speed at high energy in opposite directions around the tunnel, the coldest place in the universe, at a couple of degrees above absolute zero. CERN used powerful superconducting magnets to force the two beams to cross, creating collisions and showers of particles.

Nature does it all the time with cosmic rays (and with higher energy) but this is the first time this is done in Laboratory!

When collisions become routine, the beams will be packed with hundreds of billions of protons, but the particles are so tiny that few will collide at each crossing.

*the images of the first crashed proton beams were beautiful*
nem hinni magunkban legalább akkora erőfeszítésbe kerül, mint hinni

csak el kell képzelje, hogyan viselkedne, ha hinne magában

Szendi Gábor
A patológia, a betegség, pusztán funkcionális jelenség, elakadás, az egészségesen áramló, továbbfejlődő lét és életfolyamatok gátlása.

Moreno

2010. március 29., hétfő

"Nem rázzuk a nagy meztelen seggünket a napsütésben, mert az negatív élményeket ad a partnernak."
Beverneki Kemény Farkas

na, most ki hiszi el nekem, hogy erre a fordításom kapcsán akadtam?

történetesen arra kerestem jó magyar megfelelőt, hogy: "faceţi podul"

sanda gyanúm, hogy a 'menjen le hídba' más mellékjelentéseket hordoz, mint amire a kedves doktor úr gondolt :)
a düh nem egyenlő a nyílt agresszióval

ha a harag kontrollálatlan formában utat tör magának (ld. dühkitörés), az veszélyes lehet önmagunkra és másokra nézve is, szélsőséges esetben akár öngyilkosság vagy gyilkosság formájában

tisztában kell lennünk azzal, hogyan szerezzünk érvényt saját szükségleteinknek anélkül, hogy az másokat sértene

a haragot el lehet fojtani, ennek azonban az a veszélye, hogy a düh befelé fordul és számos betegséget okoz

azok az emberek, akik állandóan másokat kritizálnak, cinikus megjegyzéseket tesznek, nem tanulták meg konstruktívan kifejezni haragjukat

1. közhelynek tűnik, de nagyon hasznos, ha elszámolunk tízig, mielőtt valamire reagálunk, addig van időnk lenyugodni

2. nem árt egy kis időt távol tölteni attól, akire haragszunk, míg lecsillapodunk kicsit

3. próbáljunk meg először mindig lehiggadni, és utána elmondani, mi is váltott ki belőlünk indulatokat; nem szabad elnyomni magunkban a haragunkat, de óvatosan kell bánni azzal is, ahogyan kiadjuk magunkból

4. mozogjuk ki magunkból; a fizikai aktivitás nagyon jó feszültséglevezető; végezzünk bármilyen testmozgást, amihez kedvünk van, azt viszont rendszeresen

5. gondoljuk át, mielőtt bármit mondunk, nehogy később meg kelljen bánnunk kijelentésünket

6. ahelyett, hogy azon dühöngünk, mi húzott fel minket annyira, célszerűbb, ha az energiáinkat a megoldásra összpontosítjuk; megtörtént, tehát lépjünk tovább, és a megoldásért dolgozzunk, eközben könnyebb lesz lecsillapodni is

7. a harag rossz tanácsadó; ha meg tudunk bocsátani valakinek, az nekünk is jót tesz, könnyebben múlik a haragunk

8. humorral könnyebb; az önirónia és a humor sokszor segíthet lecsillapodni, persze csak mértékkel

9. hosszú távon nagyon hasznos lehet egy relaxációs technika megtanulása, ami bármikor alkalmazható, ha szükségünk van rá; a megfelelő technikával végzett mélylégzés, a relaxációs képekkel végzett önlazítás mind segíthet lenyugodni; hunyjuk be a szemünket, és kizárólag a légzésünkre figyeljünk, lélegezzünk mélyeket, az orron át, egészen a rekeszizomból, ha a tüdőnk teljesen megtelt levegővel, szájon át engedjük ki, mély légzések közepette mondjunk megnyugtató szavakat, képzeljünk magunk elé megnyugtató képeket

10. minden fejben dől el; aki dühös, annak a gondolkodása nagyon szélsőségessé, irracionálissá és beszűkültté válhat, ezért fontos, hogy gondolatainkat a kellő időben át tudjuk strukturálni; ahelyett, hogy azt mondaná: "Ez borzasztó, mindennek vége!", gondolkodjon így: "Ez valóban bosszantó, érthető is, hogy ideges lettem, de mégsem a világvége, és ha dühöngök, azzal nem oldok meg semmit."; a logika győzedelmeskedhet a harag felett

a haragkezelés nem arról szól, hogy gátat szabunk a harag kifejezésének; a kulcs a düh tudatos, kontrollált kifejezésre juttatása

2010. március 28., vasárnap

goin' coo-coo again: idegesít anyám, idegesít ahogy a kezét tartja, ahogy a száját összehúzza, ahogy a hangját használja.. mindeközben neki marha jó kedve van, engem meg annyira irritál, hogy majd kiszökök a bőrömből

je suis illetlen, tiszteletlen meg mindenféle más len, de nem bíhíhíhííííírom.. megremegek a túljátszottan kedveskedő hangjától, nagyot rúgok a félig nyitott szekrényajtóba.. kontrollvesztés

Rollo-val gyógyítom a dilinyóm
kedvenc-kedvenc-keeeeedvenc dalszövegből:

Bonchidai híd alatt,
Leány a legény alatt,
Azért feküdt alája,
Viszketett a szoknyája.


Viszik, viszik a szilvát,
Válogatják a javát,
Én is ettem belõle,
Szerelmes lettem tõle.

2010. március 24., szerda

Alusz

A statisztikák szerint a tavaszi óraátállítást követő egy hétben, az egy óra alvásmegvonás hatására világszerte megugrik a balesetek, halálos balesetek száma.

Érdekes módon ősszel, amikor egy órával többet alhatunk, a balesetek száma nem csökken átmenetileg, ellenben több alkoholos eset kerül az orvosok elé.

A belső ritmust felborítja a rendszertelen életmód, a váltott műszak, a mozgáshiány, a fényhiány - azaz, hogy zárt terekben töltjük az életünket, a másik oldalról viszont hat rá a fényszennyezés is, hogy éjszakáka nem vagyunk teljes sötétben.

Kialvatlanság esetén megnő a hangulatzavarok, szorongásos tünetek, alkoholizmus, illetve az öngyilkosság kockázata.

A szakember szerint már a csecsemők jó része is küzd alváshiánnyal, mivel nem biztosított körülöttük a pihentető alváshoz szükséges hűvös, sötét, zajmentes környezet. Általában 1-2 órával kevesebbet alszanak a babák, mint szükségük lenne.

lóbab

lopok, lopogatok, éppen Jagodkát

azta-baszta

simiiii :)

ú-ú

ez es maszlag

2010. március 23., kedd

2010. március 22., hétfő





nem szívesen, de tűrte

2010. március 19., péntek

sz-sz-sze

szavak nincsenek rá, süt a nap, süt a szeme fénye, simogat

2010. március 17., szerda

PROUST-KÉRDŐIV

1. Mikor nevettél utoljára úgy igazán, teljes szívből?

2. Mikor sírtál utoljára?

3. Min tudsz igazán felháborodni?

4. Minek tudsz leginkább örülni?

5. Mi az, ami a legjobban elkeserít?

6. Mi a kedvenc színed?

7. Mi a kedvenc ételed?

8. Mi a kedvenc italod?

9. Ki a kedvenc festőd?

10. Ki a kedvenc zeneszerződ (zenész, együttes)?

11. Ki a kedvenc íród, költőd?

12. Ki a kedvenc filmrendeződ?

13. Mi az a hiba, amiért leginkább elnéző tudsz lenni?

14. Mi az a hiba, amit nem tudsz megbocsátani?

15. Kivel nem szeretnél találkozni a szaunában?

16. Kivel békülnél ki a legszívesebben?

17. Kik azok a történelmi szereplők, akiket csodálsz?

18. Kik azok a történelmi szereplők, akiket a leginkább megvetsz?

19. Kit vagy kiket tartsz hősnek a mindennapi életben?

20. Melyek szerinted egy férfi legfontosabb tulajdonságai?

21. Melyek szerinted egy nő legfontosabb tulajdonságai?

22. Mit tartasz a legfontosabb erényednek?

23. Mit tartasz a legnagyobb hiányosságodnak?

24. Mi az, amitől a legjobban félsz?

25. Hol élnél a legszívesebben?

26. Hogyan képzeled el a földi boldogságot?

27. Történt-e az életedben igazi csoda, amire nem számítottál?

28. Miben vagy kiben hiszel?

29. Milyen sírfeliratot látnál szívesen a sírkövödön?

30. Ha visszamehetnál a múltba egy tetszőleges korra vagy napra, melyiket választanád?

31. Ha előre mehetnél a jövőben egy napra, évre, évszázadra, melyiket választanád?

32. Mit kívánnál a jótündértől?

33. Kinek a sorsára cserélnéd el az életed?

Einsteinszemelgetés

Reality is merely an illusion, albeit a very persistent one.

Common sense is the collection of prejudices acquired by age eighteen.

Nem hiszek a személyes Istenben, s ezt a felfogásomat sohasem titkoltam el, hanem mindig világosan kifejezésre juttattam. Ha van valami bennem, ami vallásosnak nevezhető, az az a határtalan csodálat, amelyet világunk szerkezete ébreszt bennem, világunké, amennyire azt tudományunk feltárni képes.

Mindenki tudja, hogy bizonyos dolgokat nem lehet megvalósítani, mígnem jön valaki, aki erről nem tud, és megvalósítja.

We can't solve problems by using the same kind of thinking we used when we created them.

Heroism on command, senseless violence, and all the loathsome nonsense that goes by the name of patriotism -- how passionately I hate them!

A man's ethical behavior should be based effectually on sympathy, education, and social ties; no religious basis is necessary.
*
Comportamentul etic al unui om ar trebui să fie bazat exclusiv pe simpatie, educaţie, pe legături şi nevoi sociale. Nu este necesară nici o bază religioasă.
*
Egy ember erkölcsi magatartása rokonszenven, neveltetésen, szociális kapcsolatokon és szükségszerűségeken kell, hogy alapuljon; semmilyen vallásos alap nem szükséges.

Nem vagyok különösebben tehetséges, csak szenvedélyesen kíváncsi.



Una dabit quod negat altera.
One hour will give what another has refused.

Come along and grow old with me; the best is yet to be.

Let others tell of storms and showers; I mark only the sunny hours.
Mach' es wie die Sonnenuhr: zähl' die heitren Stunden nur!

Utere non reditura.
Use the hour, it will not come again.

Utere, non numera.
Use the hours, don't count them.
Freud, aki vállaltan ateista volt, úgy vélte, hogy a vallás siralmas hatással van a mentális egészségre. Többek között a bűntudat érzésének egészségtelen befolyását helytelenítette, ami központi szerepet hordoz általában a vallásokban és különösen a keresztény vallásban. (Valentin Nădăşan - Szemtől szemben a stresszel / Kaland a stressz világában Robinson Crusoeval)

az éppen lefordított 12. fejezet egyik ritka fénypontja számomra :) tisztelet a dokinak, hogy nem hallgatta el, az olyannyira dícsért megoldásának vannak hátulütői is

információtöredékek

A kvantumfizika első lényeges felfedezését Max Planck
tette, amikor is megállapította, hogy a fizikai mennyi-
ségek változása kis ugrásokban történik. Olyan ez,
mintha egy autó csak 10-el, 20-al, 30-al, stb. tudna
menni.

A kvantumfizikai ugrások olyannyira kicsik, hogy a
mindennapokban folyamatosnak érzékeljük a változá-
sokat, mint ahogy az egymás után nagy sebességgel
vetített képeket is egy folyamatos filmként érzékeljük.

A kvantumfizika kimutatta, hogy a fotonok, a fény „részecskéi” egyszerre bírnak
hullám és részecsketermészettel. Ugyanis a kísérletek
egy részében részecskeszerűen, áramként viselkedett,
míg másik részüknél hullámszerűen.

A részecskéhez egy anyaghullám kapcsolódik, amelynek időbeli
frekvenciája az elektron energiájával, térbeli frekvenciája
az elektron impulzusával azonos.

Schrödinger macskája

Gondolatkísérletben dobozba zárnak egy macskát egy
ciángázzal töltött fiolával, amely egy radioaktív atom
bomlására megreped. Mivel azonban lehetetlen pontosan
kiszámítani, hogy az atom mikor bomlik el, ezért egészen
a doboz felnyitásáig nem lehetünk biztosak abban, hogy a
macska él-e még. Így a dobozban egyszerre van jelen a
még élő és a már halott macska.

Olyan ez, mintha azt mondanánk, hogy amíg nem nézek
a hátam mögé, addig az ott lévő – tárgyakat és élőlény-
eket alkotó – részecskék egyszerre léteznek valamennyi
lehetséges pontban (szuperpozíció). Amikor hátranézek, akkor rendeződ-
nek – valószínűleg az én közbehatásomra is - abba képbe,
amiről én azt hiszem, hogy a hátam mögött van.

2010. március 16., kedd

A trăi armonios reprezintă o chestiune de tact şi de sensibilitate, de raţiune, echilibru şi permanentă remodelare, o aristocraţie a moralităţii şi educatiei. Dar aceasta e mult prea greu. E mai uşor să trăieşti după reguli fixe, decît prin tact şi proprie judecată. O moralitate de fier nu e admirabilă, dimpotrivă, e mărturia spaimei în faţa vietii, a inabilităţii de a te descurca. Într-un cuvînt, confuzie, slăbiciune de care ar trebui să ne fie ruşine, nu să ne mîndrim cu ea.

Spinoza

Ipari zene

Metrognóm febr.24.
tegnap meghalt az a programozó, aki a múlt héten a munkahelyén összeesett a túlterhelés miatt (forrás: Kiss Tamás szociológus, Erdély FM)

jájksz, túlterhelés miatt? rili?

szerény személyem a másik végletben helyezkedik el, folyamatosan lazítok, alig-alig dolgozok.. ebbe is bele lehet nyikkanni, lelkiismeretfurdalás és pénztelenség folytán

jó húsz perce gondolkodok, hogy normalizálhatnám a működésem.. húsz perc, amit fordítással tölthettem volna.. there you go.. kevesebb elmélkedés, több munka

sötétben kockázó szép kezek


három apró kutya járkál egymás körül a régi Cornişan, barna, vörös és fehér, egyik durva, drótos szőrű, másik borzos, puffos, harmadik göndör és puha.. tavasz van :) lesz mégtőbb kuty-muty

2010. március 15., hétfő

Axióma

kiindulási feltételt jelent, amit adottnak veszünk az érvelések során

nem megkérdőjelezhető, megállapított alaptény

szószerint valami értékeset jelent

alapigazság, alapfogalom

a sztoikus logikában az „axióma” kifejezés megítélhető, tehát vagy igaz, vagy hamis mondatot, azaz egyszerűen egy kijelentést jelentett

ellentétben áll a posztulátummal, vagyis munkahipotézissel

Wikipédia
még egy dolog, amiért sokat adnék, ha meg tudnám tanulni: szájbőgőzés
Pszichotrillák blogjáról:

a hatékony konfliktuskezelés feltétele a stabil személyiség, identitástudat, pozitív énkép, döntésképesség; a mások és a másság elfogadása, empátia, kongruencia, eredményes verbális és nonverbális kommunikáció; egészséges önérvényesítés, a másik fél szükségleteit mérlegelni képes asszertivitás; kooperativitás, szabályok alkotása, működtetése, fair magatartás, kompromisszumkészség, kreativitás, készség a konszenzusra


Microalgae, capable of performing photosynthesis, are important for life on earth; they produce approximately half of the atmospheric oxygen and use simultaneously the greenhouse gas carbon dioxide to grow photoautotrophically.

2010. március 14., vasárnap

Minden, ami ellentmondásos, életet teremt.

Salvador Dalí

hümm.. vajon hogy gondolta?




szaladás után, anyahajó alatt :P
Lezárult a Függetlenségi Harc az Erdély FM-en, a szakértő többek között ezt adta útravalónak: "Mindig újra lehet kezdeni – ez nagyon fontos. Amikor újrakezditek, már nem a zérótól kezditek újra. Ha megálltok vagy visszaestek, sosem szabad elfelejteni, hogy nektek már van egy ugródeszkátok. A folytatás rajtatok múlik."

Több szempontból elbuktam az utóbbi napokban, kezdett afele síklani a gondolkodásom, hogy képtelen vagyok normális életet folytatni, önámítások a próbálkozásaim.. persze, nekem sokkal nehezebb lesz azon a szinten maradni, ami a legtöbb ember számára természetes létállapotot jelent, viszont vannak más erősségeim, és van segítségem.. küzdök minden nap, van amikor feladom egy időre, túl nehéznek érzem, aztán összegyűl az erőm, bátorságom, újra nekilátok, folytatom.

Varjú legújabb trükkje, ha valami nagyon jól megy és megdicsérnek érte, rögtön teszek róla, hogy a lehető legrosszabb fényben jelenjek meg, teljesen letörjön az önbecsülésem, semmiképpen se tudjam elfogadni, kiérdemeltnek tekinteni a dicséretet. Malacka pedig imádja nulláról kezdeni, úgy a legkönnyebb sikereket elérni. Ha mindennap tartania kellene azt a szintet, amit már elért, sosem lenne alkalma fetrengeni a sárban, és nem érezné úgy, mintha a holdon tenné meg az első lépést, mikor végre kimászik a dagonyából.

Also Varjú csőre bekötve, hangszigetelt szobába betéve, Malacka saját vackában, zenével körülvéve, hogy ne halljam, go-go-Genki!

A kis gömböc

népmese
"Azé' vagyok nagyon csendbe'
mer' meghaltam tegnap este
Az ágyamba' van egy medve
Szerintem el van tévedve"

Anti bácsi

köszönet Jo.-nak
szorít s könnyeztet a lehető legkellemesebb módon
is this..
Ágicccca, látod amit én? :)

2010. március 13., szombat

bukáshoz

A sikertelenség mindig fokozza törekvéseink erejét.

Honoré de Balzac
- Mindenki fél a köznapiságtól, mintha valamilyen végzetről volna szó, amely unalmat szül, megszokást gerjeszt. Én nem hiszek ebben a sorsszerűségben...
- Hanem miben hiszel?
- Abban, hogy a köznapiság az igazi összetartozás forrása. És nem igaz, hogy megszokáshoz vezet, ellenkezőleg: a mindennapokban lehet megtalálni, sőt feltalálni a fényűzést és a banalitást, a szertelenséget és a közös ügyeket.

Marc Lévy
.. but he loves you ..

A vallás ténylegesen meggyőzte az embereket arról, hogy lakozik az égben egy láthatatlan ember, aki figyeli minden egyes tettedet minden nap minden egyes percében. Ennek a láthatatlan embernek van egy tíz pontból álló listája arról, amit elvár tőled, hogy ne tegyél. És ha mégis elkövetsz akár csak egyet is ebből a tízből, akkor van egy különleges helye, tele füsttel, tűzzel és égető, kínzó testi-lelki gyötrelmekkel, ahova leküld, hogy szenvedj, égj, fuldokolj, sikoltozz és sírj örökkön örökké, az idők végezetéig! De szeret téged! Szeret téged. Szeret téged, és pénzre van szüksége. Mindig pénzre van szüksége.

George Carlin

2010. március 10., szerda

kan-csó :))


Kancho (カンチョー, kanchō?) is a prank often played in Japan; it is performed by clasping the hands together so the index fingers are pointing out and attempting to insert them sharply into someone's anal region when the victim is not looking.[2][3] It is similar to the wedgie or a goosing, although, as compared to kancho, those latter-mentioned acts do not involve physical contact which is quite as intimate or direct. A Kancho is often executed simultaneously as the offending party loudly expresses the second syllable of "Kan-CHO!"


Hugh Laurie - The Sophisticated Song

"if you read history, you realise that God is one of the leading causes of death" George Carlin

Entrópia

egy rendszer rendezetlenségi fokát jellemzi

a természetben egyre valószínűbb állapotok következnek be, például a hő a melegebb testről a hidegebb test felé áramlik

a spontán folyamatok a rendszerben esetleg létező hőmérséklet-, nyomás-, sűrűség- és kémiaipotenciál-különbségek „kisimulásához” vezetnek, és az entrópia méri, meddig jutottak ezek a „kisimító” folyamatok

“You should call it entropy, because nobody knows what entropy really is, so in a debate you will always have the advantage.” Neumann J.
shitty day, big accomplishment: összeraktam az IQ kockát

2010. március 8., hétfő

2010. március 7., vasárnap

ajánlatos pisilni mielőtt megnézed

Imperfect Love

I've learned a lot about love by losing it. Most recently, my mother died, midway into her ninety-eighth year. She died with all her marbles and a sharper memory than most 40-year-olds. Fortunately for her, death came swiftly. One day in February she got the flu; the next day her tired little heart gave out. As a mother, she was, as my older brother once said to me and my twin sister, "a big zero." She really wasn't a mother at all. I have no warm fuzzy memories of her; no one does. She was, I came to see as an adult, totally estranged from herself and, quite possibly, chronically depressed. I doubt she ever had a heart-to-heart talk with anyone (even my father). She filled up her mind with trivia, which powered a bottomless, sometimes infuriating, stream of small talk. It was impossible to engage her at any other level. And yet, against even my own best guess, I am bereft. What I miss most of all are our near-daily conversations that were about... nothing, virtually nothing at all.

I Never Cried for My Mother

I long ago gave up wanting a mother. I was about 10—I can remember exactly where I was when I had the epiphany—when it struck me that I was never going to get any real caring from my mother. It was my secret alone; after all, it was heretical to even imagine that the flesh-and-blood woman inhabiting our house in no way resembled that mythical figure called Mother warming every other house I knew. I was undaunted, perhaps because we three kids were very high-spirited, good company, and had many friends, but most of all because I knew I was adored by my best friend's parents, some relatives and family friends. At the same time, I was also learning to trust my own dangerous thoughts.

Becoming the Mother I Never Had

Somewhere in our pre-teens, my sister and I shared the secret of motherlessness. We prayed that our mother would get a job and go to work so we wouldn't have to constantly confront the anomaly of an un-mother. And so for me, becoming a mother was scary—I had absolutely nothing to go on, no idea how to be a mother. And then one difficult day, when my firstborn was barely three months old and very (temporarily) sick, my mother gave me a spectacular gift; she confided what torture children put parents through. She assumed she was commiserating, but her ill-will was so striking it ripped open in me a huge reservoir of love and empathy for my son that became my instruction manual. I became the mother I never had.

A Shrunken World

After my father died, about 18 years ago, I began calling my mother daily. She was scared. She had panic attacks. I felt sorry for her. I sometimes rushed out of the office and up to the suburbs to calm her. My husband and I often took her with us on hiking day trips. After hip replacement surgery at 86, her hiking days were over and her world got a lot smaller. Friends and acquaintances died, and it shrank even more. I endured long tedious summer weekends of conversational minutiae in beautiful settings just to give her a change of scenery.

Calculated Calls

In the last few years, I took to calling her evenings after I left work, as I was walking to the subway or in a cab going home. Save your applause, please; my little filial act was carefully calculated. I knew the calls would be time-limited by my need to go underground or give a cab driver directions to my house. Sometime in the last year, my mother began ending the calls with "I love you." At first, it sounded tentative, like a question. It took her 97 years to utter those words. I couldn't say them back. I didn't make a big deal about it. I just let the opportunity slip.

Ashes to Ashes...

And then she died. At a Jewish burial, even in snowy February, you pick up dirt with your bare hands and toss it on the lowered coffin. You literally grasp the finality of death. It shreds the hardest heart. The timelessness of this ancient ritual lifts some of the burden of sadness off an individual's shoulders and merges it with all the losses that have ever been, and it connects you deeply with the endless cycle of life and death. But it is still plenty sad. I threw an extra handful of dirt, just to say a final, private good-bye. And then, I thought, that was it. After all, it had really been decades since I'd lost my mother.

Mindless Moments

But over the past few weeks, as my third book was published and there were tiny triumphs to be marked and little worries to be noted, I felt a sadness creep over me. I leave the office and I reach for my cell phone and then have to correct myself. It isn't just that old habits die hard. The minute fluctuations of experience—the mindless moments of daily life, psychologist John Gottman once called them, noting that how you handled them could make them a powerful kind of relationship glue—those are the things I shared with my mother. They were things too small to warrant dialing my far-flung friends. They were all that connected my mother and me. And now that's gone.

Not the Way We Want It

Love—it doesn't always come the way we want it, or need it. I am grateful I got to take the little there was. It was all my mother could scrape together. I had no idea how much I'd miss it.

psychologytoday.com

emotions have helped us survive

When we lived in the wild we needed emotions in order to react quickly to dangerous stimuli. We developed an emotional system because it could induce quick responses to danger.

We developed basic emotions (fear, joy) like the other animals. But then we developed a more complex rational system too, in which we could imagine our own past and future selves.

We now have two highly developed systems: reason and the emotional core still sitting there, like the primitive animal inside us. As said above, mental illnesses often result from an imbalance in those two.

The wise mind puts emotion and reason in conversation, or uses reason to calm emotion down.

Jo. találta

Exista cateva diferente intre foamea emotionala si foamea fizica:
- foamea emotionala vine dintr-o data; foamea fizica apare in timp;
- cand mananci ca sa umpli un gol si acest lucru nu se refera doar la stomac, simti nevoia unui anumit aliment, cum ar fi pizza sau inghetata si numai acest aliment iti poate satisface necesitatea. Cand mananci pentru ca pur si simplu iti este foame, esti deschis(a) mai multor optiuni;
- foamea emotionala pare ca vrea sa fie satisfacuta instantaneu cu alimentul dorit; foamea fizica mai poate astepta;
- chiar daca esti satul(a), daca mananci ca sa-ti satisfaci o necesitate emotionala, inca mai vrei sa mananci. Atunci cand mananci pentru ca ti-e foame, te poti opri atunci cand te simti satul(a);
- alimentatia emotionala poate trece peste sentimentul de vinovatie pe care il ai cand exagerezi cu mancarea; alimentatia datorita foamei fizice, nu.

Potrivit specialistilor, 75% din supra-alimentare este cauzata de emotii, asa ca este foarte important sa ne cunoastem si sa ne intelegem emotiile.

2010. március 6., szombat

aztaaabazeg
misztika és hatalom hamis fogalmak, eltekinteni tőlük
éhééééévek óta újra és újra megnevettetnek (és kicsordul a nyálam egy cseppet.. thinkin' of márciusi havazásban sikoltó Királylány)

A pockok párkapcsolathoz való hozzáállása a teljes spektrumot felöleli. Néhány faj gyakorolja a monogámiát, a többi csapodár és promiszkuus, illetve vannak olyan fajok is, amelyek egyedei bizonytalanok a házasság intézményével kapcsolatban. Mit jelent egy pocokházasság? Olyasmit, mint az emberi, csak rövidebb ideig tart, főként a házastársak rövid élete miatt és kevesebb formalitás övezi. Két ellentétes nemű pocok találkozik, szagolgatják egymást, s ha kölcsönös a szimpátia, párzanak, meglehetősen sokszor. A monogámiát preferáló fajoknál eközben alakul ki a kötődés, ami általában erősebbnek bizonyul az emberi hűségnél, hiszen a legtöbb esetben a megözvegyült pocok már nem választ magának új párt.

Mi okozza ezt a kötődést? Leginkább hormonok, ezek közül is az oxitocin és a vazopresszin a két főszereplő. A nőstény pocok ivarszervének ingerlésekor oxitocin szabadul fel, ahogy más emlősök, köztük az ember esetében is. Az oxitocin pedig a nőstények esetében erősíti a kötődést a partnerhez. Hímekben természetesen másként történik a dolog, ott egy vazopresszin nevű hormon - az oxitocin közeli rokona - segíti a kötődést és az utódok védelmezésének ösztönét. Ezek után feltehetnénk, hogy az amerikai prérin élő monogám pockoknak magasabb az oxitocin- és vazopresszin-szintje, mint a hegyvidéken élő csapodár rokonaiké, pedig nem. A viselkedésbeli különbséget az okozza, hogy a monogám faj egyedeinek agyában a hormonok érzékeléséért felelős receptorok gyakoribbak azokon az agyterületeken, amelyek a pockok szociális viselkedését alakítják.

Két ember között kezdetben fellángoló szerelemért egy másik hormon a "felelős", amelynek termelődéséhez nincs szükség szexuális tevékenységre. Ez a hormon enyhén tudatmódosító, tehát ha egyszer szerelmes lettem, nem tudom partneremet józanul megítélni, csak ha már ennek a kezdeti hormonnak - amit etil-fenil-aminnak neveznek - elmúlik a hatása, úgy másfél-két év múlva.

Az oxitocin segíthet fenntartani a kapcsolatot, de csak akkor, ha rendszeres és jó a szexuális élet a partnerek között.

Szembe kell néznünk a ténnyel, hogy ellentmondásos ösztönök vezérelnek bennünket. Vannak ösztöneink, melyek kifelé visznek egy kapcsolatból, új kalandok felé, de ezekkel szemben állnak erős monogám ösztöneink, köztük a féltékenység is, erős biológiai alapozással.

Ha megpróbáljuk saját és embertársaink viselkedését megismerni, megérteni, talán lesz lehetőségünk úgy élni nemi életünket, hogy az az öröm forrása legyen számunkra, és ami legalább olyan fontos, partnerünk számára is.

Szekuláris humanizmus

naturalisztikus világnézet, fő értékei az ésszerűség, az együttérzés, a tudományos vizsgálódás, az erkölcs, az igazság és az egyenlőség

azon kevés filozófiai irányzatok közé tartozik, amelyek ténylegesen megkövetelik a logikus, kritikus gondolkodásmódot, és az emberi igazságkeresés során a tudományos módszerek alkalmazását

természeti világnézetű aktív élet-beállítottság, mely az értelem, együttérzés, tudományos érdeklődés, erkölcs, méltányosság és egyenlőség használatát támogatja

a szabad érdeklődést részesíti előnyben

Az emberek értékesek, és meg tudnak oldani emberi problémákat.

Wikipédia

2010. március 5., péntek

Blogarchívum