információtöredékek

A kvantumfizika első lényeges felfedezését Max Planck
tette, amikor is megállapította, hogy a fizikai mennyi-
ségek változása kis ugrásokban történik. Olyan ez,
mintha egy autó csak 10-el, 20-al, 30-al, stb. tudna
menni.

A kvantumfizikai ugrások olyannyira kicsik, hogy a
mindennapokban folyamatosnak érzékeljük a változá-
sokat, mint ahogy az egymás után nagy sebességgel
vetített képeket is egy folyamatos filmként érzékeljük.

A kvantumfizika kimutatta, hogy a fotonok, a fény „részecskéi” egyszerre bírnak
hullám és részecsketermészettel. Ugyanis a kísérletek
egy részében részecskeszerűen, áramként viselkedett,
míg másik részüknél hullámszerűen.

A részecskéhez egy anyaghullám kapcsolódik, amelynek időbeli
frekvenciája az elektron energiájával, térbeli frekvenciája
az elektron impulzusával azonos.

Schrödinger macskája

Gondolatkísérletben dobozba zárnak egy macskát egy
ciángázzal töltött fiolával, amely egy radioaktív atom
bomlására megreped. Mivel azonban lehetetlen pontosan
kiszámítani, hogy az atom mikor bomlik el, ezért egészen
a doboz felnyitásáig nem lehetünk biztosak abban, hogy a
macska él-e még. Így a dobozban egyszerre van jelen a
még élő és a már halott macska.

Olyan ez, mintha azt mondanánk, hogy amíg nem nézek
a hátam mögé, addig az ott lévő – tárgyakat és élőlény-
eket alkotó – részecskék egyszerre léteznek valamennyi
lehetséges pontban (szuperpozíció). Amikor hátranézek, akkor rendeződ-
nek – valószínűleg az én közbehatásomra is - abba képbe,
amiről én azt hiszem, hogy a hátam mögött van.