Hazaszeretet


egy része természetesen jön, ahogy megszeretjük az embereket, akik körülvesznek, megszeretjük a tájakat, melyekhez emlékek fűznek, a szokásokat, melyek megnyugtatnak, örömöt okoznak, a nyelvet, mely először rögzítette a számunkra kedves, ismerős fogalmakat

másik része a meggyőződésekből születik, amelyek mellett valamilyen oknál fogva letesszük voksunkat

a meggyöződések azért alakultak ki, mert bizonyos célokat szolgáltak, legprimitívebb állapotunkhoz visszatérve az egy csoporthoz való tartozás, az életbenmaradás feltétele volt; idővel nagyobb csoportok jöttek létre, amelyeket már nem annyira a létfenntartás, mint a vezetők érdekei irányítottak, az érdekek ütközéseinek szomorú következményeit megtaláljuk a történelemkönyvekben, és sajnos napjainkban is, szerte a világban

dehát a hazaszeretet egy pozitív érzés - igen, a cukor is finom a nyelvnek, mégis árt a fogaknak

az ember egyik legszebb intellektuális terméke a moralitás, ugyanakkor a hétköznapokban az értékek, a szabályok rengeteg apró átalakuláson mennek keresztül, módosulást szenvednek el, aszerint, hogy éppen ki, milyen ügyesen tudta érvényesíteni akaratát.. közben pedig minden ember, legalábbis az átlagos agyműködés határain belül mozgó emberek többsége szereti jónak, becsületesnek, igazságosnak érezni magát

itt jön a nagy kérdés: ha annyira fontos nekünk jónak érezni magunkat, miért nem foglalkozunk többet azzal, hogy valóban jók legyünk?

megússzuk a gondolkodás, tépelődés terhét befogadva a látszólag legnemesebbnek tűnő értékeket, meggyőződéseinket ezekre építjük fel, és majdnem sosem kérdőjelezzük meg az alapokat

álmodozó, jobb világra vágyó emberek már réges rég óta próbálták tudatosítani az őket körülvevőkben, hogy nem tesznek jót maguknak, hogy nem érdekük harcolni olyan értékekért, amelyek több pusztítást okoznak, mint fejlődést, boldogságot, minőségi javulást

a múlt értékeit nem kell megvetni, elismerjük jó és rossz oldalaikat egyaránt, majd tanulva következményeiből igyekszünk új hasznos, értelmes, moralitást növelő értéketet felállítani

hoppácsak, de mi köze ennek a valósághoz? a valóság abból áll, hogy kapja, aki marja, véletlenek, tervek és akaratok kuszasága - így van, ezt a valóságot az ember hozta létre, s ahogy ezt megalkotta, alkothat mást is, változtathat helyzetén, a világ folyamatos változásban van, leragadunk egy-egy kellemes, biztonságos gondolatnál, mert éppen akkor arra van szükségünk, s nem is baj, az ember nem csupán racionális lény, érzelmeinek, félelmeinek és örömeinek úgyszintén helyet kell hagynia, miközben nem téveszti szem elől, hogy saját életének alakítója, a közösségnek, melyben él, alakítója, bármilyen jelentéktelennek érezné is magát, mindenki része a nagy képnek, értelemszerűen minden egészséges elmével rendelkező embernek az az érdeke, hogy úgy önmaga, mint az őt körülvevők jól érezzék magukat

és igen, évszázadokon, évezredeken keresztül egy ember, vagy egy csoport öröme egy másik ember, vagy csoport bánatát jelentette - meg lehet érteni miért, és meg kell próbálni továbblépni, itt az ideje elengedni a káros értékeket, itt az ideje azon dolgozni, hogy mindenki jól járjon, nem csak 10 km-es, vagy 10.000 km-es környezetben, nem is csak az adott kultúra területén, nem csupán egy adott kontinensen, hanem mindenhol, ahol élőlények léteznek

globalizáció, a fasz kivan vele, tudom, tudom, bosszantó, összemosódnak egyéni és közérdekek, és a többség nem jár igazán jól - hát ez az, szép lassan el fog jutni minden emberhez az a gondolat, hogy akkor jár ő igazán jól, ha mindenki jól jár - hogy mennyi ideig tart ez? egyeseknél rövidebb, másoknál hosszabb ideig, türelmesnek kell lenni, mint a kisgyermekkel, aki még nem érti, hogy miért kell megosztania játékait a többi gyermekkel, tisztelettel kell kezelnünk mindenkit, bárhogy gondolkodnak, a mi érdekünk, a tisztelet ugyanakkor nem jelent beletörődést, ha tudunk tenni valamit a dolgok javításának érdekében, tegyük meg

a hazádat szeresd hát, de sose húzd meg határát