Sértődékenyek

A kóros nárcizmus hátterében a gyerek normál dicséretigényének a figyelmen kívül hagyását gyaníthatjuk. A nárcisztikus jobb híján a saját énje extrém felnagyításával - azaz grandiózus fantáziákkal és feltupírozott önértékeléssel - védekezik a szülői elutasítással szemben. Ami persze lufi: mivel valódi teljesítmények híján a külvilág sohasem igazolja vissza a szépségét/okosságát/nagyszerűségét, a legkisebb kritikára is pattan, hiszen a bíráló megjegyzések az én egész felépítményét veszélyeztetik. A sértődést követő meccsek a "nagyszerűség" lassú helyreállítását hivatottak elősegíteni. A könyörgésáradat megerősíti a nárcisztikust abban, hogy ő igenis fontos, és jogosult a kivételes bánásmódra, ahelyett, hogy kialakulna a valódi önértékelés, inkább fennmarad a patológiás énstruktúra.