A pockok párkapcsolathoz való hozzáállása a teljes spektrumot felöleli. Néhány faj gyakorolja a monogámiát, a többi csapodár és promiszkuus, illetve vannak olyan fajok is, amelyek egyedei bizonytalanok a házasság intézményével kapcsolatban. Mit jelent egy pocokházasság? Olyasmit, mint az emberi, csak rövidebb ideig tart, főként a házastársak rövid élete miatt és kevesebb formalitás övezi. Két ellentétes nemű pocok találkozik, szagolgatják egymást, s ha kölcsönös a szimpátia, párzanak, meglehetősen sokszor. A monogámiát preferáló fajoknál eközben alakul ki a kötődés, ami általában erősebbnek bizonyul az emberi hűségnél, hiszen a legtöbb esetben a megözvegyült pocok már nem választ magának új párt.

Mi okozza ezt a kötődést? Leginkább hormonok, ezek közül is az oxitocin és a vazopresszin a két főszereplő. A nőstény pocok ivarszervének ingerlésekor oxitocin szabadul fel, ahogy más emlősök, köztük az ember esetében is. Az oxitocin pedig a nőstények esetében erősíti a kötődést a partnerhez. Hímekben természetesen másként történik a dolog, ott egy vazopresszin nevű hormon - az oxitocin közeli rokona - segíti a kötődést és az utódok védelmezésének ösztönét. Ezek után feltehetnénk, hogy az amerikai prérin élő monogám pockoknak magasabb az oxitocin- és vazopresszin-szintje, mint a hegyvidéken élő csapodár rokonaiké, pedig nem. A viselkedésbeli különbséget az okozza, hogy a monogám faj egyedeinek agyában a hormonok érzékeléséért felelős receptorok gyakoribbak azokon az agyterületeken, amelyek a pockok szociális viselkedését alakítják.

Két ember között kezdetben fellángoló szerelemért egy másik hormon a "felelős", amelynek termelődéséhez nincs szükség szexuális tevékenységre. Ez a hormon enyhén tudatmódosító, tehát ha egyszer szerelmes lettem, nem tudom partneremet józanul megítélni, csak ha már ennek a kezdeti hormonnak - amit etil-fenil-aminnak neveznek - elmúlik a hatása, úgy másfél-két év múlva.

Az oxitocin segíthet fenntartani a kapcsolatot, de csak akkor, ha rendszeres és jó a szexuális élet a partnerek között.

Szembe kell néznünk a ténnyel, hogy ellentmondásos ösztönök vezérelnek bennünket. Vannak ösztöneink, melyek kifelé visznek egy kapcsolatból, új kalandok felé, de ezekkel szemben állnak erős monogám ösztöneink, köztük a féltékenység is, erős biológiai alapozással.

Ha megpróbáljuk saját és embertársaink viselkedését megismerni, megérteni, talán lesz lehetőségünk úgy élni nemi életünket, hogy az az öröm forrása legyen számunkra, és ami legalább olyan fontos, partnerünk számára is.