két vércsepp vádolóan néz rám az ablakomon keresztül.. rossz ember vagy, rossz ember vagy, mondogatják.. néha igen, máskor nem, igyekszem helyesen cselekedni, néha tévedek

mi történt a tegnap? elfelejtettem miket kell tennem, semmi más nem számított, csak az a tekintet, az a jelenlét.. most meg hüppögök, álmodtam egy nagyot, azt hittem.. már leírni se tudom

nem kapta meg azt, akit akart, így velem bünteti magát, ahogy én is tudattalanul olyanokhoz vonzódok, akik nem igazán kedvelnek engem, hogy többet ne mondjak, hiszen azok a nagy érzelmek.. azokkal megjártam, olyan ember szeretett belém, akivel szemben én nem tudtam viszonozni.. kegyetlen fricskája a véletlennek