És azt hogyan kell elérni?:P Húú, még csak most reagálom le a dolgokat, kisbabát vársz, hát ez csodálatos!:D Én majd ha oda jutok (felnövés, munka, ház, pénz) akkor két, vagy három gyereket szeretnék, lehetőleg ikreket. Hehe:P Egyébként hogy telt a szilvesztered?:)
én úgy fogom fel, hogy ami szépet s okosat lát-hall az ember, azt megosztja másokkal
nem mondhatom, hogy nálam teljesen megvalósult a felnövés, még zajlik a folyamat, munkám is inkább lesz, mint van, házam meg végképp s akkor ugye a pénz részét nem kell ecsetelnem.. de a gyermeknek elsősorban arra van szüksége, hogy szeressék, törődjenek vele.. azt pedig éppen hogy kiforratlan helyzetemből adódóan teljes mértékben meg fogja kapni :)
a szilveszteri buli egészen vagány volt.. reggelig tartó társasjátékozás, pohárfestés, nagy beszélgetések.. csupán a táncolás hiányzott.. majd ha én szervezem, az is lesz :)
A felnövéssel kapcsolatban, csak annyi, hogy az a jó, ha megmarad az emberben a "gyermeki énje" de úgy vettem észre, hogy sajnos sokan erre képtelenek, és beleragadnak egy nyúlós, ragadós monotonitással vegyes extrakomolyságba. Akár, már 20 éves kortól,tehát én falnak megyek, amikor olyat hallok, hogy jajj, dolgozni kell, tanulni kell, nem szabad hiányozni, meg kell felelni minden pici elvárásnak, és senkinek semmi ideje, legfőképp másokra, barátkozni, újat ismerni meg, miegyéb...
Gyerekneveléssel, én is erre gondoltam, csak nem fejeztem ki magam elég világosan. Az anyagi javak megteremtése gyerek előtt számomra azért olyan fontos, hogy tudjak majd otthon maradni vele. Persze, teljes mértékben igazad van, az első a szeretet, törődés, ahhoz pedig nem kell, hogy az égvilágon minden meglegyen, az kialakul később. Csak én valahogy úgy terveztem, hogy otthon maradnék, és amíg lehetne, én tanítanám őket, aztán elválna, a suliba adást nem igazán díjazom (ez a dolog majdhogynem lehetetlen része), de ez még valóban nagyon távol van, ráérek majd ezen agyalni :P.
Szerencsére eljöhettem Váradra, és nagyon jót buliztam a barátokkal, majdnem mindenki ott volt, aki sokat jelent számomra :D. Most pedig minden a normál kerékvágásban: hajtás, jelentkezés, pályaválasztás, hiányzásigazolás, pályamunka miatt való idegeskedés, olimpiász stb. :P. Mennyire fog nekem hiányozni a suli (ironizál):D
azt gondolom, hogy mindenkiben megmarad a gyermeki én, egyesek kiengedik játszani, jóban vannak vele, mások annyira igyekeznek megfelelni a vélt elvárásoknak, hogy teljesen elnyomják, és csak olyankor nyilvánul meg, amikor dühöngenek
gyakran csodálkozom azon, hogy mi is olyan vonzó az emberek többségének a megszokott életmódban
a gyermeknevelést úgy fogom fel, mint egy folyamatot.. nem rákészülök, beosztom, hogy ettől eddig, aztán lezárul, s kezdődik valami más, hanem a természetes életvitelem részévé válik
az ovodáról/iskoláról az a véleményem, hogy főleg a szociális szükségleteket látják el.. ha nem akar majd részt venni a marakodásokban, a versenyszellemben, részemről teljesen rendben van.. ugyanakkor nem fosztanám meg eleve a lehetőségtől, hogy a maga módján megbírkozzon a társadalom kellemetlen oldalaival
kíváncsi vagyok, mi is lesz az, amit választani fogsz, bármivel foglalkozol is majd, vagány dolgokat fogsz kihozni belőle, az biztos
És azt hogyan kell elérni?:P
VálaszTörlésHúú, még csak most reagálom le a dolgokat, kisbabát vársz, hát ez csodálatos!:D
Én majd ha oda jutok (felnövés, munka, ház, pénz) akkor két, vagy három gyereket szeretnék, lehetőleg ikreket. Hehe:P
Egyébként hogy telt a szilvesztered?:)
én úgy fogom fel, hogy ami szépet s okosat lát-hall az ember, azt megosztja másokkal
VálaszTörlésnem mondhatom, hogy nálam teljesen megvalósult a felnövés, még zajlik a folyamat, munkám is inkább lesz, mint van, házam meg végképp s akkor ugye a pénz részét nem kell ecsetelnem.. de a gyermeknek elsősorban arra van szüksége, hogy szeressék, törődjenek vele.. azt pedig éppen hogy kiforratlan helyzetemből adódóan teljes mértékben meg fogja kapni :)
a szilveszteri buli egészen vagány volt.. reggelig tartó társasjátékozás, pohárfestés, nagy beszélgetések.. csupán a táncolás hiányzott.. majd ha én szervezem, az is lesz :)
nálad?
Áh, csak ezt többféle képen lehetett értelmezni:P
VálaszTörlésA felnövéssel kapcsolatban, csak annyi, hogy az a jó, ha megmarad az emberben a "gyermeki énje" de úgy vettem észre, hogy sajnos sokan erre képtelenek, és beleragadnak egy nyúlós, ragadós monotonitással vegyes extrakomolyságba. Akár, már 20 éves kortól,tehát én falnak megyek, amikor olyat hallok, hogy jajj, dolgozni kell, tanulni kell, nem szabad hiányozni, meg kell felelni minden pici elvárásnak, és senkinek semmi ideje, legfőképp másokra, barátkozni, újat ismerni meg, miegyéb...
Gyerekneveléssel, én is erre gondoltam, csak nem fejeztem ki magam elég világosan. Az anyagi javak megteremtése gyerek előtt számomra azért olyan fontos, hogy tudjak majd otthon maradni vele. Persze, teljes mértékben igazad van, az első a szeretet, törődés, ahhoz pedig nem kell, hogy az égvilágon minden meglegyen, az kialakul később. Csak én valahogy úgy terveztem, hogy otthon maradnék, és amíg lehetne, én tanítanám őket, aztán elválna, a suliba adást nem igazán díjazom (ez a dolog majdhogynem lehetetlen része), de ez még valóban nagyon távol van, ráérek majd ezen agyalni :P.
Szerencsére eljöhettem Váradra, és nagyon jót buliztam a barátokkal, majdnem mindenki ott volt, aki sokat jelent számomra :D. Most pedig minden a normál kerékvágásban: hajtás, jelentkezés, pályaválasztás, hiányzásigazolás, pályamunka miatt való idegeskedés, olimpiász stb. :P. Mennyire fog nekem hiányozni a suli (ironizál):D
azt gondolom, hogy mindenkiben megmarad a gyermeki én, egyesek kiengedik játszani, jóban vannak vele, mások annyira igyekeznek megfelelni a vélt elvárásoknak, hogy teljesen elnyomják, és csak olyankor nyilvánul meg, amikor dühöngenek
VálaszTörlésgyakran csodálkozom azon, hogy mi is olyan vonzó az emberek többségének a megszokott életmódban
a gyermeknevelést úgy fogom fel, mint egy folyamatot.. nem rákészülök, beosztom, hogy ettől eddig, aztán lezárul, s kezdődik valami más, hanem a természetes életvitelem részévé válik
az ovodáról/iskoláról az a véleményem, hogy főleg a szociális szükségleteket látják el.. ha nem akar majd részt venni a marakodásokban, a versenyszellemben, részemről teljesen rendben van.. ugyanakkor nem fosztanám meg eleve a lehetőségtől, hogy a maga módján megbírkozzon a társadalom kellemetlen oldalaival
kíváncsi vagyok, mi is lesz az, amit választani fogsz, bármivel foglalkozol is majd, vagány dolgokat fogsz kihozni belőle, az biztos
Nahát:D Remélem, hogy igazad lesz:)
VálaszTörlés