Óvodás-kisiskolás koromban a szomszéd Ida néni volt megbízva az ébresztésemmel, igazán nem is emlékszem hogyan zajlottak a költögetések, csak az érzés maradt meg, hogy neeeee, hagyjál békén, pedig igazán kedveltem Ida néni.. egy napon aztán kieszeltem, hogy felébredek mielőtt átjön, sikerült is, mosakodtam, felöltöztem, talán még reggeliztem is, és ruhástól visszabújtam az ágyba, amikor megérkezett Ida néni, még jobban a fejemre húztam a takarót, és nem moccantam, szólongatott-szólongatott, próbálta lehúzni a takarót a fejemről, nem engedtem, kétségbe volt esve, hogy el fogok késni.. aztán 20 perccel becsengetés előtt (közel laktam a sulihoz) kibújtam az ágyból nagy büszkén, hogy né, milyen butus is vagy, Ida néni, el vagyok már régen készülve, nem kell engem bosszantani :)
Olyan is volt, hogy kiszöktem az ablakon, elég magasan elhelyezett ablakai voltak a háznak, de inkább vállaltam, hogy megütöm magam, mint hogy más mondja meg, mikor kell felkeljek, milyen ütemben kell elkészüljek, a folytonos sürgetés annyira kellemetlen volt, hogy azt se bántam, ha megrémítem Ida nénit, mikor hűlt helyem találja.
Végül megértették a szüleim a jelzést, mehettem egyedül iskolába, bántam is, hogy megharagítottam Ida nénit, de errősen jól esett az önállóság.
*****
Azóta sokszor változtak az ébredési szokásaim, volt, hogy inkább nem is mentem az első órákra liceumban, vagy egyetemen, volt, hogy alig vártam a felébredést.. általában olyankor, amikor nem vacsoráztam, és az éhség kiűzött a konyhába.. ha ügyeltem arra, hogy ne lakjak el, megmaradt egész napra a korai lendület.
Munkahelyre csakis úgy szerettem elmenni, hogy akár 2-3 órával korábban felkeltem, nyugodtan lezuhanyoztam, kiválasztottam milyen öltözethez van aznap kedvem, reggeli mellett elgondolkoztam a világ nagy-nagy kérdésein :P gyümölcsöt, vizet csomagoltam, s útközben fényképezgettem vagy zenét hallgattam.
Mostanság úgy gondolom, hogy a bennem leledző magzat ébreszt fel, legkésőbb 9 tájt, ilyenkor vagyok a legaktívabb, sokat rendezgetek, olvasok, főzök, tornázok, aztán délben elég gyakran lepihenek még egyet.
*****
No és te? Hogy szeretsz ébredezni?
Sehogy. Hétfő reggel kétórás dolgozat írásnak néztem elébe, ezért a telefont beállítottam, hogy a megszokott fél hét helyett hatkor keltsen. Biztos, hogy csörgött, ugyanis fél nyolckor, amikor az osztálytársnőm SMS-re keltem, a telefon mellettem volt az ágyban. Ez azért rendkívül érdekes, hiszen az ember agyába beépülnek a szokások feltételes reflex formájába, ezért legtöbbször nincs is szükségünk ébresztgetésekre, és mégis...most jól jött volna valaki aki kinyúzott volna az ágyból:P
VálaszTörlésNe sajnáld! A tudatalattid azt mondta, most fontosabb az alvás, nem kell stressz, nem kell társadalmi elvárások nyomása sötöbö :)
VálaszTörlésMorbid gondolatnak tűnik elsőre, de a halálos ágyadon úgysem az fog foglalkoztatni, hogy megírtad-e a dolgozatokat a megfelelő időben, elvégezted-e minden olyan feladatod, amelyet mások róttak ki számodra, hanem az élmények, amelyekben részed volt, amelyek megéléséért te is tettél.
Na, gondoltam nagyot :) megyek szunyókálni, két óra múlva tanfolyam, zuhannyal és ezzel http://www.youtube.com/watch?v=0G1KHc4H08w&feature=related keltem majd életre magam