Sajnosbatár 'Bűn az élet' c. dalának szövege

Világnak világa, hiánynak hiánya,
fekete ajkával tapad most a számra.
Nézem, tengelye kifordul-befordul,
magának az égen halott csillagot szúr.
Kényszerű másnapok gyöngyökként széthullva
zuhannak bele a vérhomály félmúltba.
Látom az arcodon, únod az egészet,
sejtjeink közt bambán matat az enyészet.

Kinn a mezőn bárány béget,
azt bőgi, hogy bűn az élet,
metafizikai síkon
nem is létezik a gyíkom,
és az ember, te is láttad,
önpusztító háziállat,
bűn a bűne, bűn a bűnünk,
pedig ártatlannak tűnünk.

Szívünk helyén forog műanyag Golgota,
szemedbe fröccsen rózsaszín harmata,
táncol a barka a világnak gyökerén,
Köptető sárteke, kakás kis sütemény.
Kivágott életfa tüzénél melegszem,
ráfagy a betonra a csillag felettem.
Felfelé zuhan most a fáról az alma,
ötágú gyökerén utazz le magadba.

Kinn a mezőn, bárány béget,
azt bőgi, hogy bűn az élet.
Metafizikai síkon
nem is létezik a gyíkom,
és az ember, te is láttad,
önpusztító háziállat,
bűn a bűne, bűn a bűnünk,
pedig ártatlannak tűnünk.

Kinn a mezőn, bárány béget,
azt bőgi, hogy bűn az élet.
Metafizikai síkon
nem is létezik a gyíkom,
és az ember, te is láttad,
önpusztító háziállat,
bűn a bűne, bűn a bűnünk,
pedig ártatlannak tűnünk.

Kinn a mezőn, mint a tehén,
úgy bőg most a felettesén,
megreped az ego burka,
belül üres véreshurka.
Kavarog a tejút pora,
csillaganyag a vacsora,
Mer' az ember galagtikus,
mindenevő malactípus,
galaktikus malactípus,
galaktikus malactípus.

(lejegyeztem, ahogy hallottam, javításokat szívesen fogadok)