ide-oda ugrálás, hoppá, ez megörökítendő

cickány

első latin neve: Ornithorhynchus paradoxus

one of the few venomous mammals

valamit énekelve ébredtem, a platypus szót ismételgettem.. platypus.. mi az?

első dolgom, megnéztem: platypus

rózsaszín párducról álmodtam, és egy csokor furcsa, szép virágról, bordó meg fehér színekben, mély zölddel körülvéve

habfürdő, Murakami, reggeli

egy macska komótosan végigbillegtette fenekét két fehér kocsi között, jég alatta, ég felette, jó a dolga.. ki szerette, el mért engedte? .. ez honnan ugrott be? .. Edda, egy kicsit másképp, hűtlen.. ha más lehetnék, mennyi minden jobb volna, na de akkor más kellene, az bosszantana.. elvetélt gondolat

egy öreg nő, egy öreg férfi, egymás fele kacsáznak, megállnak, pár szót váltanak, a szél felkavar egy kis havat, továbbmennek.. ügyesek, megküzdöttek megannyi nehézséggel, még mindig itt vannak, ők a nyertesek.. én még alig kezdtem el az életet, s annyiszor, de annyiszor feladtam volna, fel is adtam, mások akarata tartott itt, mint ahogy mások akarata hozott a világra.. más akarta, hogy létezzek, most meg én kell fenntartsam akaratukat, sőt magaménak kell érezzem.. az állat irigylésreméltó, nem gondolkozik azon, most létezzek, vagy ne létezzek.. az embernek lenyűgöző képességű agya van, mégis butaságokkal tölti az idejét.. semmi sem értelmetlen, mindennek van valamilyen oka, célja, valamire szolgál.. hát ez is.. érvelgetnek egymásnak a különböző személyiségrészek a fejemben.. társadalmi szempontból teljesen felesleges, hacsak nem a cinikus részét veszem figyelembe.. a társadalomnak jó az inaktív fogyasztó, nem okoz zavart, fenntartja a termelés-fogyasztás körforgását.. részigazság.. a társadalom fejlődik, nagy lomhán, számunkra kevésbé átfogható módon.. agyalok, ez is egyike a számos menekvési módszereimnek.. közben ott a kérdés: watashi wa otona desu ka.. kerülöm tekintetemmel, tudom, hogy "bűnös" vagyok, ide-oda utazok gondolatvilágban, a közvetlen valóságot pedig nagy ívben kerülöm, hanyagolom.. két kupac ruha, nincs kedvem elrakni, az ágyat bevetettem, nagy pirospont, a fordításra rá se köhintettem s már dél van.. a feketepontokat még nem osztják, mikor eljön az ideje, akkora lesz, hogy haza se tudom cipelni, aztán sírhatok az emlékeim kerítése mellett lekuporodva, mind én műveltem, meg lehet inni a levét

körbe-körbe a szargödörbe' .. mit csinálsz már megint?

George Carlin-t nézek :)

fáradt vagyok, jól esne egy létezésszünet.. vagy akár örökre.. nem vetem meg az életet, szép az, jó az, csak nekem most egy kicsit túl sok.. túl sok harc az ösztönök ellen, a menekvés ellen, a rossz szokásaim ellen

a racionális ember élete valamivel bonyolultabb ebben a tekintetben, káros viselkedésének okát nem aggathatja valamilyen tőle független entitásra, tudja, hogy mindaz, amit helytelenül cselekszik belőle jön, csakis belőle, ugyanúgy része, mint a helyes cselekedetek, össze kell egyeztetnie a minden felett ítélkező szülői énjét a mindent kipróbálni vágyó gyermeki énjével

néhány perce azt próbálom kideríteni, hogy milyen egy műhold mozgása.. sajátmagamban nem bízok annyira, hogy kilogikázzam.. szimbolikus Sputnikom ide-oda inog, maga körül forog, és próbál nem elszakadni a világtól.. itt-ott tákolgatom, hogy ne pörögjön ki meghatározott útjáról

Varjú és Malac kényelmesen elnyúltak a hajtóműn.. megfosztanak a vezetési lehetőségtől, mégsem jön, hogy megrugdossam őket, olyan édesdeden élvezik a motor melegét, elfelejtem, hogy nekem is jár belőle, csak fényképezném őket, messziről ámulnék.. ha felébredek, annyi mindent kell tegyek.. észre se vettem, mikor a második szemhéjam lecsuktam.. ásítozok, fekete tea, várom a csodát.. eh, scratch that.. csodák nincsenek, tudom, hogy én kell felébredjek, tudom na (haggyá'má')

egy babona, mit szívesen látnák valóra válni.. csuklás törje ki a szépszál legénykét, hogy reggel óta nem hagyja el gondolataimat.. minél jobban küzdök ellene, annál inkább támad fel bennem a hancurkodás "ördöge"

nőknek nem illik vágyakozni, csak úgy finoman, mélatagon, sorozatnézés közben.. pedighát.. ha tudnák a kedves férfitársak micsoda vágyak gyötrik a szebbik nemet.. khm, illetve a kedvésbé szebb tagjait e becses nemnek.. a szépek.. az más kategória, őket körülrajongják, legparányabb kívánságukat is ellesik, nem forgolódnak egyedül éjszaka az ágyban.. node a selejtje.. hát igen.. annak vágya bármely férfiéval vetekedhetne, sőt.. a férfi kiéli mással is, mint akivel tulajdonképpen lenni szeretne.. a nőnek kicsit nehezebb, lévén olyan érzékeny és finomlelkű.. hiába nyalogatja más a melleit oly odaadással.. neki csak és csak az kell, akit éppen a gondolataiban dédelget éjjel-nappal

nyaffantottam

well, there it is.. egyik rám se köpik, másik minden rezdülésemért rajong.. emberek vagyunk, ilyenek.. hogy mi vonz, az már gyermekkorban eldöl nagyobbrészt, aztán farigcsálunk, munkálkodunk rajta, ha, ha pedig nem, ismét és ismét ugyanaz a hiba köszönt ránk.. eldöntöm, hogy soha többé, aztán egyszer csak: dikk hol járok álmomba'.. el se akarom hinni, szépen leküzdöm, megy minden tovább, ha megoldom, ha nem, a lehetetlen helyzetek vonzalma ott lesz a szemem sarkában

hmm.. anyám bagóbűzéből szabadulva kamillaillatot éreztem a szobámban.. tudom, hogy illúzió, valamilyen emlék bugyogott fel csupán, mégis be kellemes, nyugodtságot kölcsönző tévedés.. mint a.. ezt inkább nem fejezem be, hehe

"Ember vagyok. Semmi sem idegen tőlem, ami emberi - sem bennem, sem másokban."

"All hold their truth!"

mekkora csapda.. szép dolog mindenkinek a meggyőződéseit tiszteletben tartani, de ha semmit sem kérdőjelezünk meg, hogy fogunk közelebb kerülni a valósághoz? merthogy valóság létezik, szubjektív megközelítéseink ellenére van egy objektív valóság, amelyet érdemes kutatni.. sokan úgy gondolhatják, hogy ők már ismerik a valóságot, vagy ha nem, nem is foglalkoznak vele, jó nekik úgy, ahogy vannak.. én bár nagy álmodozó vagyok, szeretek visszakapcsolódni a létezés realitásához, és ijesztőnek tartom a gondolatot, hogy mindenki ragaszkodjon a maga igazához, korlátozva a mentális fejlődést, helybentaposást, körbenforgást okozva

hopsza, fejet lehajt, szégyenkezve, idétlenül mosolyog.. szóval nem vagyok itt egyedül :) nembajno, miért is titkolni azt, amit érez az ember, egyre megy.. kihúzza magát, vállalja.. so is' es

Az erkölcs vagy morál fogalma alatt mai köznyelvi szóhasználatunkban a magatartásunkat befolyásoló, általunk (vagy a társadalom által) helyesnek tartott, olyan szabályok összességét értjük, amelyek túlmutatnak a jog és az egyéb írott szabályok keretein. Az erkölcs szabályai a társadalmi normák egyik típusát jelentik. Más megfogalmazás szerint az erkölcs azon elvek összessége, amelyek a helyes és helytelen, a társadalmi jó és rossz megkülönböztetését segítik a cselekvés szintjén.

Az erkölccsel kapcsolatos felfogások a történelem folyamán gyakran változtak és ma is különböző erkölcsi nézetek élnek egyidőben. A közösségi szinten elfogadott úgynevezett közerkölcs szabályai társadalmi csoportonként, kultúránként, országonként, régiónként változnak.

A legelterjedtebb etikai irányzatok:

• A hedonista etika legfőbb feladatának azt tekinti, hogy megmutassa az utat abban, hogy létünk teljességét a gyönyörre való törekvésben találjuk meg. A klasszikus hedonizmust az ókori görög kürénéi iskola képviselte, melynek elindítója Arisztipposz (kb. i. e. 435-355) volt.
• Az eudaimonista etika („boldogságetika”) hívei szerint az erkölcsi tevékenység kiindulópontja nem a pillanatnyi gyönyör, hanem a tágabb értelemben vett boldogság jelenti. Erkölcsi jónak tartják mindazon fizikai és szellemi értékeket, amelyek együttesen az ember, mint biológiai és társadalmi lény boldogságát eredményezik. Kiemelkedő eudaimonista gondolkodók: Démokritosz (i. e. 460-370), Epikurosz (i. e. 341-270), Feuerbach (1804-1872), de hasonlót találhatunk számos keleti tanításban is.
• Némileg hasonló az utilitarista etika is, amely az erkölcs alapját abban látja ami az ember számára hasznos.
• Az előző háromtól jelentősen és érdemben különbözik a naturalista kozmológiai etika. Ez az erkölcsöt az egyetemes világtörvényben találja meg. Ilyen felfogású a hérakleitoszi "logosz", a konfuciánus "mennyei béke" és a pithagoreus "égi összhang" is.
• A naturalizmushoz némileg hasonló az evolúciós etika (például Herbert Spencer), mely szerint az erkölcs a biológiai evolúció terméke, fázisa, amely fajunk fennmaradását, létét szolgálja.
• A vallásetikai irányzatok nagy része az erkölcs abszolút forrásaként valamilyen objektív természetfeletti szellemet jelöl meg. Ilyen meggondolások találhatók Platónnál, az indiai brahmanizmusban, Hegelnél, de a monoteista vallásokban is.
• A racionalista etika („kötelességetika”) az emberi pszichikum ésszerűségét tekinti az erkölcs forrásának (Kant)
• Mások az érzelmekben keresik az erkölcs alapját (emocionális etika: Shaftesbury és követői).

forrás: Wikipédia

találkozások

.--.-.-.-.--.-.

micsoda erővel csicsereg odakint a madárka.. az embernek eláll a lélegzete.. az a kicsi-kicsi lény, egész erejéből.. azt mondja tán, be kegyetlen a hideg? társat hív maga mellé? csak szól a világnak, hogy ő is van?

csodálatos a létezés, s mégis mennyit tudjuk szidni.. aztán jön egy csepp madárka, eszünkbe juttatja.. örvendj, hogy láthatod, hallhatod, érezheted, gondolkozhatsz rajta

"a szerelmeseknek legtöbbször fogalmuk sincs arról, kit szeretnek"

A .. A legfinomabb.. nem nekem való.. úgy vágyom rá, mint a fene.. nekem fontosabb, ez nem jó.. imádom az illatát, a szemeit, a mozgását, a hangját, a gondolkodását (-hit) .. ez a zárójel, ez nagy baj, nagy-nagy, áthidalhatatlan.. szeretném, ha nem így lenne, szeretném, ha.. szerethetném fenntartás nélkül..

a kurva masochista anyám úristenit, be haragszok most magamra.. nekem kellett, fizethetem az árát.. megérte? egy faszt érte meg.. el van tompulva az agyam a szomorúságtól, csak lesem, lesem, gondolkozok, vajon miért nem? tudom jól miért nem, hülye vagyok, mit várok? teljesen felesleges, hogy ezen agyaljak, mégsem tudom leállítani magam, folyton sírhatnékom van.. megérdemlem.. aki ennyire buta, az szenvedjen meg érte

..és cumizok




kopogtatok

még nem tudom mit is énekel, de olyan olyan jófej a csaj, meg kell tanulnom

"Mon coeur, mon amour, mon amour, mon coeur (x2)

Ca dégouline d'amour,
C'est beau mais c'est insupportable.
C'est un pudding bien lourd
De mots doux à chaque phrases :

"Elle est bonne ta quiche, amour"
"Mon coeur, passe moi la salade"
Et ça se fait des mamours,
Se donne la becquée à table.

Ce mélange de sentiments
Aromatisé aux fines herbes
Me fait sourire gentiment
Et finalement me donne la gerbe !

Je hais les couples qui me rappellent que je suis seule !
Je déteste les couples, je les hais tout court !
Mon coeur, mon amour, mon amour, mon coeur (x2)

C'est un épais coulis
Ca me laisse le cul par terre
Autant de mièvrerie
Nappée de crème patissière

"Coucou qu'est ce que tu fais mon coeur ?"
"La même chose qu'y a une demie heure... "
"J't'ai appelé y a cinq minutes mon ange mais ça répondait pas... alors j't'ai rappelé... pour la douzième fois de la journée... en niquant tout mon forfait... Mais qu'est ce que tu fais mon adoré ? Ouais je sais on se voit après... Non c'est toi qui raccroche... Non c'est toi... Non c'est toi qui raccroche... Non c'est toi... Non c'est toi... C'est toi ... Bon d'accord je te rappelle... "

Je hais les couples qui se rappellent quand je suis seule !
Je déteste les couples, je les hais tout court !
Mon coeur, mon amour, mon amour, mon coeur (x2)"

Romániában naponta átlagban három iskola szűnik meg, de 2 naponta épül egy új templom. Részletek románul itt: http://bit.ly/4BzeHo

2008-ban Romániában 16000 templom volt,
ezzel szemben összesen csak 8221 óvoda, iskola, egyetem.

Az új templomok építési költségeit az állam állja.

Tavaly 19000, az idén 15000 tanárt bocsájtanak el, illetve 3000
egészségügyi dolgozót.. és hány papot?

forrás: Erdélyi Humanisták

Hazaszeretet


egy része természetesen jön, ahogy megszeretjük az embereket, akik körülvesznek, megszeretjük a tájakat, melyekhez emlékek fűznek, a szokásokat, melyek megnyugtatnak, örömöt okoznak, a nyelvet, mely először rögzítette a számunkra kedves, ismerős fogalmakat

másik része a meggyőződésekből születik, amelyek mellett valamilyen oknál fogva letesszük voksunkat

a meggyöződések azért alakultak ki, mert bizonyos célokat szolgáltak, legprimitívebb állapotunkhoz visszatérve az egy csoporthoz való tartozás, az életbenmaradás feltétele volt; idővel nagyobb csoportok jöttek létre, amelyeket már nem annyira a létfenntartás, mint a vezetők érdekei irányítottak, az érdekek ütközéseinek szomorú következményeit megtaláljuk a történelemkönyvekben, és sajnos napjainkban is, szerte a világban

dehát a hazaszeretet egy pozitív érzés - igen, a cukor is finom a nyelvnek, mégis árt a fogaknak

az ember egyik legszebb intellektuális terméke a moralitás, ugyanakkor a hétköznapokban az értékek, a szabályok rengeteg apró átalakuláson mennek keresztül, módosulást szenvednek el, aszerint, hogy éppen ki, milyen ügyesen tudta érvényesíteni akaratát.. közben pedig minden ember, legalábbis az átlagos agyműködés határain belül mozgó emberek többsége szereti jónak, becsületesnek, igazságosnak érezni magát

itt jön a nagy kérdés: ha annyira fontos nekünk jónak érezni magunkat, miért nem foglalkozunk többet azzal, hogy valóban jók legyünk?

megússzuk a gondolkodás, tépelődés terhét befogadva a látszólag legnemesebbnek tűnő értékeket, meggyőződéseinket ezekre építjük fel, és majdnem sosem kérdőjelezzük meg az alapokat

álmodozó, jobb világra vágyó emberek már réges rég óta próbálták tudatosítani az őket körülvevőkben, hogy nem tesznek jót maguknak, hogy nem érdekük harcolni olyan értékekért, amelyek több pusztítást okoznak, mint fejlődést, boldogságot, minőségi javulást

a múlt értékeit nem kell megvetni, elismerjük jó és rossz oldalaikat egyaránt, majd tanulva következményeiből igyekszünk új hasznos, értelmes, moralitást növelő értéketet felállítani

hoppácsak, de mi köze ennek a valósághoz? a valóság abból áll, hogy kapja, aki marja, véletlenek, tervek és akaratok kuszasága - így van, ezt a valóságot az ember hozta létre, s ahogy ezt megalkotta, alkothat mást is, változtathat helyzetén, a világ folyamatos változásban van, leragadunk egy-egy kellemes, biztonságos gondolatnál, mert éppen akkor arra van szükségünk, s nem is baj, az ember nem csupán racionális lény, érzelmeinek, félelmeinek és örömeinek úgyszintén helyet kell hagynia, miközben nem téveszti szem elől, hogy saját életének alakítója, a közösségnek, melyben él, alakítója, bármilyen jelentéktelennek érezné is magát, mindenki része a nagy képnek, értelemszerűen minden egészséges elmével rendelkező embernek az az érdeke, hogy úgy önmaga, mint az őt körülvevők jól érezzék magukat

és igen, évszázadokon, évezredeken keresztül egy ember, vagy egy csoport öröme egy másik ember, vagy csoport bánatát jelentette - meg lehet érteni miért, és meg kell próbálni továbblépni, itt az ideje elengedni a káros értékeket, itt az ideje azon dolgozni, hogy mindenki jól járjon, nem csak 10 km-es, vagy 10.000 km-es környezetben, nem is csak az adott kultúra területén, nem csupán egy adott kontinensen, hanem mindenhol, ahol élőlények léteznek

globalizáció, a fasz kivan vele, tudom, tudom, bosszantó, összemosódnak egyéni és közérdekek, és a többség nem jár igazán jól - hát ez az, szép lassan el fog jutni minden emberhez az a gondolat, hogy akkor jár ő igazán jól, ha mindenki jól jár - hogy mennyi ideig tart ez? egyeseknél rövidebb, másoknál hosszabb ideig, türelmesnek kell lenni, mint a kisgyermekkel, aki még nem érti, hogy miért kell megosztania játékait a többi gyermekkel, tisztelettel kell kezelnünk mindenkit, bárhogy gondolkodnak, a mi érdekünk, a tisztelet ugyanakkor nem jelent beletörődést, ha tudunk tenni valamit a dolgok javításának érdekében, tegyük meg

a hazádat szeresd hát, de sose húzd meg határát

semmi baj, csak a lelkem véres, az az obszkúr, megfoghatatlan micsoda, amit az evolúció odabaszott, hogy az embernek ne legyen nyugta - ennyi, fél órányi dühöngés után ennyire jutottam

kibontogatom a kutya kötelékét, sétáljon, repüljön egyet, nem élhet örökkön láncra verve

izgalmasak az emberek, egy pillantás az ablakon ki, s máris megváltozik kissé a hangulatom, csupán két égimeszelőt láttam

miközben eszem szépen elvesztem, láttam egy szépet hazafelé jövet, egy rügyező fa januárban, megálltam, bámultam, talán nem szokatlan, mamánál is nő a saláta, télen.. saláta.. annyimindenre nem figyelek oda, s mint a kisgyermek, csodálkozok, ha figyelmem rátéved, szóval a rügyek, azok szépek voltak, néhány pillanatra kirepítettek önkínzó játékomból

hideg, hideg, brr, mi ez, miért, nem, mint a mágnes, de nem akarom, harc odabent, ugatnak egymásnak, aztán nyüszít mindkettő mikor megelégel, ellök, kirak.. hogy, hogy hozhattad magad ilyen helyzetbe? mi lesz az egyensúllyal, mi lesz a sok szép álommal? egy szempárért? néhány odadobott gondolatért? ennyire kell a visszautasítás? ennyire bolond vagy, te lány, te? hagyjad, nyugodj

pfá, hardcore zavar, hess el varjú, hess hess, rossz madár, alsó kutya nyert, az érzelmi központ ugrik ki a helyéből, pfá, nem kell ez most, vagyishogy igenis kell, csak nem így

állj vissza egyenesbe, ne lesd a villogó szeműt, mást lát az, mást akar látni

ej, te nő te, be esendő, te

fene, fene, nem is sejti, a fene esz meg, a biológia, a kémia, a szeme csillogása, a fene, esz.. esz, esz, esz kéhem nagyon rossz, védekezz! a hálózsák, édes, csúnya lányra jó burok, húrok, amik pattannak fejemben, feszültség túl nagy, ellenállás még nagyobb, odaát, vááá, ide-oda fordulok, nem nyugszom, minden pajzsom lehullott, remegő, ici-pici, védtelen, szomorú, vágyakozó, rendszertelenül lüktető, bántalmazó, vesszen.. a rossz ki belőlem, nemtelen létezés, vegetatív állapot, álom.. kór

Sajnosbatár 'Bűn az élet' c. dalának szövege

Világnak világa, hiánynak hiánya,
fekete ajkával tapad most a számra.
Nézem, tengelye kifordul-befordul,
magának az égen halott csillagot szúr.
Kényszerű másnapok gyöngyökként széthullva
zuhannak bele a vérhomály félmúltba.
Látom az arcodon, únod az egészet,
sejtjeink közt bambán matat az enyészet.

Kinn a mezőn bárány béget,
azt bőgi, hogy bűn az élet,
metafizikai síkon
nem is létezik a gyíkom,
és az ember, te is láttad,
önpusztító háziállat,
bűn a bűne, bűn a bűnünk,
pedig ártatlannak tűnünk.

Szívünk helyén forog műanyag Golgota,
szemedbe fröccsen rózsaszín harmata,
táncol a barka a világnak gyökerén,
Köptető sárteke, kakás kis sütemény.
Kivágott életfa tüzénél melegszem,
ráfagy a betonra a csillag felettem.
Felfelé zuhan most a fáról az alma,
ötágú gyökerén utazz le magadba.

Kinn a mezőn, bárány béget,
azt bőgi, hogy bűn az élet.
Metafizikai síkon
nem is létezik a gyíkom,
és az ember, te is láttad,
önpusztító háziállat,
bűn a bűne, bűn a bűnünk,
pedig ártatlannak tűnünk.

Kinn a mezőn, bárány béget,
azt bőgi, hogy bűn az élet.
Metafizikai síkon
nem is létezik a gyíkom,
és az ember, te is láttad,
önpusztító háziállat,
bűn a bűne, bűn a bűnünk,
pedig ártatlannak tűnünk.

Kinn a mezőn, mint a tehén,
úgy bőg most a felettesén,
megreped az ego burka,
belül üres véreshurka.
Kavarog a tejút pora,
csillaganyag a vacsora,
Mer' az ember galagtikus,
mindenevő malactípus,
galaktikus malactípus,
galaktikus malactípus.

(lejegyeztem, ahogy hallottam, javításokat szívesen fogadok)

-

türelem, jó lesz

-

.

két lépés hátra

.